A templom

A Szűz Mária neve templom a Pest-megyei Solymár egyetlen római katolikus temploma, amely az azonos nevű plébánia alá tartozik a székesfehérvári egyházmegyében. Késő barokk stílusban épült Majthényi Károly kegyúri időszakában, 1782 és 1785 között, tervezője Mangel János budai ácsmester volt. Szűz Máriát ábrázoló oltárképét sokáig csodatevőként tartották számon, emiatt a templom hosszú időn keresztül zarándoklatok célpontja volt.

Története

Solymár török hódoltság előtti történelme nem ismert, az azonban biztos, hogy a törökök kiűzése után, az 1700-as évek elejétől újratelepült községnek már a 18. század első felében is volt temploma, amely 1726-ban a mai temetődomb legmagasabb pontján épült, és a század végén, az új templomépület átadása után bonthatták le. A régi templom zsindelyfedésű, eredetileg torony nélkül épült, majd fatoronnyal ellátott, megközelítőleg 13,3 méter hosszú, 7,6 méter széles kőépítmény volt, amit Bayermann János plébános szentelt fel 1728-ban, Keresztelő Szent Jánosnak ajánlva. Ezt a templomot egy 1793-as térkép még létezőként szerepeltette.

A jelenlegi templom helyén, ami a 18. században még erdős, lakatlan terület volt, a század elején ismeretlen időpontban keresztet állított Long Péter buda-újlaki kőművesmester, a környéken tomboló pestisjárványtól való megmenekülésért, majd miután a pestis továbbra sem akarta elhagyni a környéket, ugyanő 1738-ban egy kápolnát is épített erre a helyre, benne egy, a Segítő Szüzet ábrázoló festménnyel. A kápolnát 1742-ben áldotta meg Márkus Mihály zsámbéki plébános.

Majthényi Károly földesúr már a solymári birtok megszerzése (1768-1769) után fogadalmat tett arra, hogy méltó templomot emeltet a községben, ez irányú terveit az 1777. augusztus 20-án kelt levelében írta meg séllyei Nagy Ignác, az újonnan létesített Székesfehérvári Egyházmegye püspöke számára. A frissen kinevezett püspök nagy jelentőséget tulajdonított a tervnek, ezért személyesen is megszemlélte az akkor még álló, korábbi templomot valamint a kegykápolnát. Az a döntés született, hogy az új templom ne a régi kibővítésével, hanem a kápolna helyén épüljön meg. Emellett szólt az is, hogy a kegykápolnát egyre több zarándok látogatta, távolabbi megyékből is – egy 1757-es feljegyzésben például sok más település mellett Gyöngyöspata is szerepel, mint olyan község, ahonnan zarándoklat érkezett erre a helyre, tehát egyre inkább szükségessé vált a bővítése. A kegyhely hírnevét nagy mértékben erősítette, hogy a festményt többen is könnyezni látták, illetve több csodatétel is fűződött hozzá, melyek közül az említett 1757-es feljegyzés konkrét személyi adatokkal tíz,1752 és 1756 között dokumentált esetet említ.

A templom terveit Mangel János budai ácsmester készítette, a kivitelezésben még több budai mesterember – Biedermayer Ferenc ácsmester, Dávid József kőfaragó mester, Probot Gáspár asztalosmester és Kreitzweger György bécsi fakereskedő – is részt vett. A 32,8 méter hosszú, 12 méteres szélességű, 11,5 (a toronnyal és annak keresztjével együtt 30,5) méteres magasságú templom építkezése 1782 és 1785 között zajlott, alapkövét Veroni Pál perbáli plébános tette le; tornyát később, 1788-1789 körül Marczibányi István építtette. Az épületet először Veroni Pál szentelte fel még 1784-ben, majd a teljesen elkészült és berendezett (már két haranggal is rendelkező) templom felszentelésére 1821. június 29-én került sor.

A templom berendezései

Főoltár

Szószék

A templom legfontosabb berendezési tárgyai közé tartozik barokk stílusú főoltára Falconer József Ferenc 1762-ben festett oltárképével, valamint a szintén barokk szószéke, ez utóbbi Bebo Károly alkotása ugyanebből az évből; mindkettő azóbuda-kiscelli trinitárius templomból került Solymárra 1785-ben, miután a rendet 1783-ban feloszlatták, kegytárgyaikat pedig elárverezték.

Mellékoltár Wolfgang Köpp freskójával

Nieger Károly faliképe

Mellékoltárának nagy méretű festménye Köpp Farkas (Wolfgangus Köpp) bécsi festőművész alkotása, az 1782-ben készült festményt az 1836-os kolerajárvány idején egy óbudai polgár ajándékozta a templomnak.

A templom két oldalfalán látható két-két nagy méretű festmény Nieger Károly festőművész alkotása.

Kristálycsillár

Orgona

Nagy méretű kristálycsillárja a Karátsonyi család hagyatékából került Solymárra, gróf Karátsonyi Jenő földesúr 1933 októberében bekövetkezett halála után. A csillár eredetileg a Krisztina körúton állt Karátsonyi-kastély berendezési eleme volt, egy párjával együtt; ez utóbbi a Fő utcai görög-katolikus templomba került.

Első orgonáját 1792-ben készítette Worberger Mátyás orgonaművész; a mai orgonaszerkezet 1955-ben került ide.

Toronyóra

Torony keresztje

Ma használt toronyórája 1989-ben került a toronyba németországi hívek adományaként, a korábbi óraszerkezet elemei ezt követően tisztázatlan körülmények között magánszemélyekhez kerültek; a régi szerkezet helyreállítását felújított formában történő bemutatását jelenleg tervezi egy helyi civil szervezet.

A torony keresztjét Gebhard Ferenc budai polgár készítette 1799-ben.

Nagy harang

A toronyban az idők során több harang is volt, de azokat az első, majd a második világháború idején is hadi célokra elrekvirálta és beolvasztatta a hadsereg. Jelenleg három harang található itt, melyek közül a legnagyobb, 618 kilogrammos súlyú harangot 1990-ben adományozta a templomnak a helyi lakosok egyike; készítője Gombos Lajos őrbottyáni harangöntő mester volt.

A templom felújításai

A templomban az építése óta eltelt, közel két és fél évszázad alatt számos kisebb, és néhány nagyobb szabású felújítás is zajlott. Utóbbiak között említhető az 1906-os felújítás, az első világháborút követő, 1920 utáni nagytatarozás, melynek során a tornyot is átépítették a jelenlegi formájára; illetve az 1982-es tetőszerkezeti csere.

A templom jelene

A templom berendezéseinek fejlesztése, részeinek szükség szerinti felújítása jelenleg is folyamatos, erről az 1990-es évek elején létrehozott Templom Tér Alapítvány hivatott gondoskodni.

Magyar nyelvű szertartás minden nap folyik a templomban, de a miserendben heti egy német nyelvű mise is szerepel, melynek időpontja vasárnap reggel negyed kilenc. Ezen felül a templom a helyszíne a Solymári Búcsú (mint hivatalos önkormányzati rendezvénysorozat) nyitó rendezvényének – már csak azért is, mert a program időpontját a templom búcsúnapjának mindenkori dátumához (szeptember 12., illetve az ahhoz legközelebb eső vasárnap) igazítják –, a település kórusainak és komolyzenei zenekarainak részvételével évről évre megrendezett adventi hangversenynek, az április 3. vagy 4. hétvégéjén megrendezett kitelepítési megemlékezésnek és több más, zenés programnak, hangversenynek is.

Szertartások külső helyszíneken

A nagyközség területén számos egyházi emlékhely található, melyeknél éves rendszerességgel vagy alkalomszerűen a templom egyes külső helyszínű szertartásai zajlanak. Az emlékhelyek között akadnak régi (19. századi), felújított, illetve az utóbbi évtizedekben újonnan létesített emlékhelyek is. A rendszeres külső helyszínű szertartások az alábbiak.

a Fatimai kápolnánál (Major utca) a búcsú előtti vasárnap "búcsúnyitó" szentmise

a solymári várban (Mátyás-domb) a búcsút követő első vagy második vasárnap a búcsúi időszak zárómiséje;

az Egyházközségi Gyűjtemény (Templom tér 7.) udvarán advent első hétvégéjén "élő Betlehem" megnyitása;

a templom előtti térségen alkalmas időjárás esetén virágvasárnapi barkaszentelés, illetve traktorszentelés július első vasárnapján és gépjárműszentelés Szent Kristóf ünnepnapjához kapcsolódva;

a Szél-hegyi Golgotán nagypénteki keresztútjárás, húsvét vasárnapi szentmise;

Golgota a Szél-hegyen

Stációk

a "Motheisz-keresztnél" (Korsós-dűlő) késő tavaszi szentmise Búzaszentelő ünnepe alkalmából;

a "Treindl-keresztnél" (a Külső Vasút utcai körforgalom mellett) szentmise Búzaszentelő alkalmából, amennyiben a Korsós-dűlőre a terepviszonyok miatt nem lehet bejutni;

a Templom-téren körben (a templomtól délkeleti irányba indulva) úrnapi körmenet;

az Anna-kápolnánál (Munkás utca 32. mellett) Anna-napi igeliturgia;

Anna kápolna

Fatimai kápolna

a Nepomuki Szent János-szobornál (az egykori Schokatz ház - Mátyás király u. 64. előtt) igeliturgia a szent név ünnepén.

A fentieken túl alkalomszerűen előfordulnak külső helyszínű szertartások egyéb helyszíneken is, jellemzően a település területen található útszéli kereszteknél.

A templom, mint sírhely

A 18-19. század solymári földesúri családok családtagjai közül többeket temettek el a templomban kialakított sírboltban. Itt nyugszik az 1792-ben elhunyt Majthényi Károly, a két évvel később, 1794-ben elhunyt felesége, Beleznay Anna és több más családtag is. A templomban utoljára 1933-ban zajlott temetés, amikor gróf Karátsonyi Jenő földesurat helyezték az itteni sírboltban végső nyugalomra.